A londoni metro

A következő bejegyzésben a londoni metrot szeretném bemutatni, ahogy én látom 1 év után.

A londoni közlekedés messze földön híres a piros double decker, kétszintes buszokról. Sok ismerősöm szinte csak busszal utazik, ami olcsóbb, de sokkal hosszabb a menetidő, néha iszonyat lassúak a buszok. Én inkább metropárti vagyok, még akkor is, ha néha legszívesebben kiszállnék a metrokocsikból, annyira zsúfoltak. Az angol főváros bizony zsúfolt, s ezt leginkább a közlekedésben érzékelem.

Londonnak jól kiépített metrohálózata van, 13 metrovonal működik, melyeket színeik és neveik alapján különböztetnek meg. A londoni a világ legidősebb metrohálózata, 1863-ban nyitották meg.

Londoni metrokocsi

A tarifákat zónarendszeren keresztül határozták meg, Londont 6 zónára osztották, a belvárosi rész az 1-es zónába tartozik, a város legkülső része, ahol a Heathrow-i reptér is van, a 6-os zónához tartozik. A metrobejáratoknál kapuk vannak leolvasókkal, melyeken csak jeggyel, vagy bérletekkel lehet átjutni. Így itt szinte kizárt a bliccelés.

12 évvel ezelőtt vezették be az Oyster okoskártyát, amely rádiófrekvenciás azonosítással kommunikál az olvasóegységgel egy beépített chip révén, és utazáskor fizetőeszközként szolgál. Én ezt használom, általában hetente töltök rá fontot. A leolvasóhoz érintem a kártyám, és kinyílnak a kapuk. Tölthető minden metroállomáson, trafikokban, vagy akár online. Néha heti travel kártyát veszek, ez itteni bérletnek felel meg, korlátlan utazást jelent, de nem mindegy melyik zónákra szól. Ezt is az Oyster kártyára töltik fel, ha megvásároljuk. A bérlet drágább, jobban megéri nekem az Oysteremet tölteni.

Tipikus megállói lemenet és enteriőr

Ahogy már említettem, színek alapján is megkülönböztetik a metrovonalakat, s ami nekem különösen tetszik, hogy a színek visszaköszönnek a metrokocsik belsejében, valahol mindig felfedezem a jellemző színt :).

A piros vonalon piros korlátok, piros háttámla,

A zöld vonalon zöld korlátok, és zöld szín az üléseken,

A világoskék vonalon világoskék korlátok, és ülések 🙂 s így tovább..

Éjszaka nem közlekednek a kocsik, kivéve Szilveszter éjjel. A kocsikban kapaszkodók nincsenek, csak korlátok. Itt az udvarias férfi ritka, mint a fehér holló, simán ülve maradnak, vagy gyorsan elhappolják a hölgyek elől a helyeket. Minden állomáson van egy irányító emberke, aki bemondja, milyen kocsi érkezik, hova tart, várják meg, amíg mindenki leszáll, most már felszállhatnak, lépjék át a kocsi és a padka közötti rést. A hangosbemondó pedig folyamatosan tájékoztat minket, hogy minden vonalon zavartalan a közlekedés, vagy valahol épp fennakadás történt. 

Vezető nélküli metro is jár, itt DLR-nek nevezik, többnyire a földfelszín felett közlekedik

Néhány megálló hatalmas belső terekkel büszkélkedhet, modern kialakításúak, ezek pl. az üzleti negyed megállói, Canary Warf, vagy Canada Water, és pl. a Parlamentnél levő Westminster megálló is hatalmas, itt is több metro fut össze, szép kialakítású belső részekkel.

Több belvárosi megállónál külön zárókapuk vannak, melyek zárva vannak, mikor várod a metrot, majd érkezéskor ahogy nyílnak a metrokocsik, vele együtt ezek a zárókapuk is kinyílnak. 

Eddig mi a lakóhelyünk miatt a két legzsúfoltabb metrovonalon utaztunk, ezeken a vonalakon hatalmas a tömeg. Korábban a világoskék Victoria nevű vonalon laktunk, most pedig a piros metro, a Central line vonalán lakunk. A piros vonalhoz tartozó metrokocsik sokkal kisebbek, mint a többi, tömzsik, talán ez a legjobb szó rájuk, középen a két ülőhely között csak max. 1 ember fér el. Ezért is fér fel kevesebb ember. Csúcsidőben előfordult már, hogy érkezett a metró, s nem tudtam beszállni, annyira tele volt. Sőt az utána érkező 3. és 4. metrora sem tudtam felszállni. Utána, ha sikerült, összepréselődve felkerültem, majd a következő megállónál felszállók erőszakos felnyomakodása miatt szinte levegőt is alig kaptam, hátamban, lábamon emberek. Fantasztikus élmény. Nem azt mondom, hogy néha nem fordult elő velem hasonló – a budapesti piros metron hazafelé az Örs felé utazva munka után, –  de amit itt tapasztalok, azt simán felülmúlja. Ja és ha késés van….felhalmozódik még nagyobb embertömeg a megállókban, s mikor érkezik a várva várt metro, mint az őrültek furakodnak fel a már megtömött kocsikba.  Hányszor előfordul, hog a metrokocsiból kiszállva tyúklépésben haladok kifelé, annyi az ember.

Hozzáteszem, van Londonban olyan metrovonal, amelyen álom utazni, komolyan mondom, élvezem, hogy alig van ember, hatalmas, modern metrokocsik, ezek a rózsaszín, citromsárga és lila vonalak, érintik a belvárost is, nem zsúfoltak. Most pont ezekkel kell utaznom munkába, kissé nyugisabbak az utazásaim. Persze először a zsufi pirossal kezdek, de átszállok hál isten a másik vonalakra.

Sztájk, vagy egyéb más, utazást akadályozó probléma esetén itt nincsenek gyorsan beállított pótlóbuszok, mint Pesten. Ha nem megy a metro, az emberek kénytelenek gyorsan buszra váltani, amin nincs annyi hely, hogy a felgyülemlett embertömeget elvigye. Sztrájk idején itt őrület van! Nem is gondolná az ember, hogy egy világvárosban nem tudják kezelni a sztrájk során fellépő problémákat. A londoni metrohálózat hatalmas részeket fed le, ha sztrájk van, óriási problémát okoznak a leállított vonalak, hisz hatalmas tömegeket szállítanak nap, mint nap. Állítólag több buszt ilyenkor beállítanak, de én ezt nem vettem észre. A buszok túlzsúfoltak, nemhogy felszállni nem lehet rájuk, a buszt meg sem tudom közelíteni az embertömeg miatt. Így nem tudom, hogy gondolják, hogy jussunk be a munkahelyünkre. Amióta itt élünk, 7-8-szor volt sztrájk, persze minden metrovonalat nem állítottak le, azt nem merik megcsinálni, hatalmas káosz lenne. De azért rendesen betesz a többségnek a metrosztrájk. :)))

Forrás:wikipédia