Bristol

Izgalommal teli készülődés előzte meg bristoli utunkat, 🙂 hisz nem gyakran fordul elő, hogy csak úgy fogjunk magunkat, s elutazunk egy ismeretlen városba. Tervezgettünk, mikor is vegyük meg a jegyet, s mit érdemes megnézni a városban pár röpke óra alatt?

Korán reggel sietve igyekeztünk a londoni buszpályaudvarra, meg is találtunk a bristoli kaput, ahol a jegy ellenőrzése után már a buszon is voltunk. Tetszett, hogy kapuk választják el a buszokat, szinte mint a reptereken, könnyen eligazodik az ember.

Friss kávé, muffin és croissant elmajszolása közben indultunk is, s ami meglepő volt, hogy a sofőr nyomta a gázt rendesen London belvárosában, és hatalmasakat fékezett. Ez csak folytatódott az autópályán is persze. Az úton szép zöld legelőket láttunk sok-sok szarvasmarhával, báránnyal, békésen legelésztek a legelőkön.

A gyorshajtás eredménye végül az lett, hogy az előírt menetidő előtt beértünk a bristoli buszpályaudvarra.

A reptéri buszt könnyen megtaláltuk, hisz az eredeti úti cél a reptérre megbeszélt találkozó volt, bár csak délután, így a hátralévő időt használtunk ki a városnézésre.

Az idő nagyon rossz volt, percenként váltakozott a napsütés és a zuhanyszerű eső. Ízletes hot dog kóstolóval kezdtük a várossal való ismerkedést. Angol kolbász került a vastag kiflibe, kis párolt hagymával, mustárral, ketchuppal, jól esett a meleg a hűvös, esős időben. Érdekes falfestményeket lehet látni a bristoli városnéző séta közben, rókák különböző alakzatokban vannak megörökítve.

Sétánk során eljutottunk egy kisebb kikötőbe, ahol sikerült pár jó fotót készíteni, s egy hajós túrára is befizettünk, szép házakat, luxuslakásokat, szép, nagy hajót is láthattunk. Elsétáltunk a katedrálishoz is, mely gyönyörű és hatalmas.

Városnéző túránk során megéheztünk, ki is választottunk a kikötőnél egy éttermet, ahol helyet is foglaltunk. Meglepődve tapasztaltuk, hogy nem jön ki a pincér hozzánk, vártunk, vártunk percekig, majd párom leintett egy pincérnek tűnő fiatalt, aki közölte, hogy a bárnál kell rendelnünk. Hát elég érdekesen hangzott, de párom rendelt is két kávét, amit azonnal ki is kellett fizetnie. Bár kihozták a kávét, se cukrot, se kiskanalat nem kaptunk hozzá. Ekkor döntöttük el, hogy odébbállunk. Utunk egy közeli másik étterembe vezetett, ahol a rendelés a korábbihoz hasonlóan zajlott, de mivel éhesek voltunk, fejet hajtottunk, megrendeltünk mindent a pultnál, ki is fizettünk. Párom szolgálta fel az italokat, s vártuk a steak ebédünket, ami meg is érkezett, s laktató volt :). Remélem nem minden angol étteremben ez a módi, mert elég kiábrándító. Nyilván gyorsétteremben ez normális, sorban állsz, rendelsz, fizetsz, és kiviszed az ételt, de egy viszonylag jól szituált étteremben furcsának tűnik.

A kikötőben street food és kézműves piac is volt, legközelebb biztosan itt választunk a gazdag ételkínálatból.

A bristoli reptér kicsi, de barátságos, egy tágas kávézóban vártuk az érkezőket, s mily jó érzés volt látni a rég nem látottakat!

Pár óra múlva már hazafelé tartottunk Londonba, ismét száguldozva az autópályán, vajon a menetidőt kell ennyire szigorúan tartaniuk?

Kellemesen elfáradva érkezvén haza arra gondoltunk, vissza kell térnünk Bristolba, hisz még csak ízelítőt kaptunk belőle, látni kell a függőhidat is, a tengert, s ki tudja mily szépségek várnak még felfedezésre. 🙂